A magjában található a tudatalatti, a felsőlélek (más néven szentély), mely testről testre vándorol, reinkarnálódik az univerzum megfelelő bolygóin. Ez az upanisádok szerint kb. 0.0001 mikron átmérőjű és 5145, más források szerint 5760 teljes emberi élet összes (holografikus) információjának eltárolására alkalmas. A rendszer tényleges tárkapacitása persze függ a leélt életek időtartamától is. Az itt megadott értékek 120 földi évnek megfelelő hosszúságú életek esetén érvényesek. A tudatalattiban tárolt információk zárolva vannak a feltudati rész elöl, de egy részük hipnózissal felhozható, megtekinthető. Az előző életekre és a köztes létre történő részleges emlékezés az isteni kegyelem eredménye és tanító célzatú, a spirituális fejlettségi szinttől, ill. az életfeladattól függő adomány.
A testen kívüli élmény során csak a mag hagyja el a testet. Ekkor egy 1 dimenziós, ezüst színű időszállal, más források szerint pozitronszállal kapcsolódik a nemtér-nemidőn keresztül a feltudati részhez. Ezen fluidszál elszakadása okozza a halált, mivel a testet a lélek látja el energiával és tartja életben az információs tanácsadó terével. Minden teremtmény ilyen dimenziószálakkal kötődik a Teremtőjéhez. Ezen keresztül kommunikálni is lehet, méghozzá a távolságtól függetlenül, időkésés nélkül. Így értesül az Isten minden eseményről azonnal, ami a teremtésében történik.
A magot körülvevő feltudati részt kb. 1.629x10²³ db, kristályosnak látszó tárcella tölti ki. Ezek nyolcszögletes, levágott sarkú és élű, kockához hasonlónak látszó időtükör cellák. Bennük az őket generáló ciklikus forrásrendszerek között 100%-osan tükröződve, visszaverődve tárolódik az információ longitudinális időhullámok formájában, a repülési időben. A hullámtér modulációja a cellák falait alkotó időtükör rendszerek vibrálásaként, iszonyúan komplex perturbációjaként (kb. 10²⁹ Hz frekvencia körül) észlelhető, mint eredő jelenség. Ez a folyamatosan visszacsatolódó intelligens, holografikus információs rendszer a szellem (a lélekben).
A tárcellák 64 rétegben rendeződnek a lélekmag körül, mindegyik több, maximum 64 szabadsági fokkal fordulhat el a helyén a többihez viszonyítva. A cellák átmérője 20-24 nanométer közöttire becsülhető, és a hullámtér sűrűségváltozásainak megfelelően állandóan ingadozik egy középérték körül. Az elfordulások révén tudnak a cellák információt átereszteni, továbbítani adott irányokba egymás és a külvilág között. Így zajlik maga a gondolkodás, a programok futtatása is.

A tárcellákban található minden emlékünk az adott reinkarnációból és az összes tanult személyiségprogram. Ezen emlékek térbeli hullámképek, melyek összehasonlítása az egybevágóságuk vizsgálatával történik az értelmezés során. A feltudati rendszer egyrészt a sűrű anyagi környezet zavaró, perturbáló, törlő hatása (információs háttérzaj) miatt, másrészt a lélekcellák tükrei közé esetleg beszoruló kóbor fénykvantumok (zavaró saját hullámtere) miatt folyamatosan felejt, ezért állandó visszaírást, felfrissítést igényel (lásd: ismétlés a tudás anyja). Minél erősebb, egészségesebb valakinek az aurája, a testét és a lelkét védő energiamezeje, annál kevésbé felejt az illető. Ideális esetben a lélek háttérzajtól való teljes leárnyékolásával (isteni kegyelem eredményeként) mindenre vissza lehet emlékezni, az ilyen embereket nevezik elefántmemóriájúnak.
A hét rétegű aurát szintén a lélek generálja maga köré és a kivetített struktúrát az egyén karmája (a szellemének aktuális információtartalma) és a személyiségprogramjai befolyásolják, torzíthatják. Ugyanígy a test is visszahat a lélekre és befolyásolja annak működését. Az aura olyan rugalmas védőburok, mely a külső behatásokat ellenfázisú rezgéssel igyekszik semlegesíteni, kiegyenlíteni. Ez részben a lélek által keltett szubtilis (finom)anyagból, részben pedig különféle (főként nem elektromágneses) energiamezőkből, hullámtérből.