A középkorban a legsúlyosabb bűnök az eretnekség és a boszorkányság voltak, amiért a legjobb esetben is máglyahalál járt, de rengeteg embert már előbb, még a kínkamrákban ért utol a halál. Amikor már azt hittük, hogy ez a sötét és kegyetlen időszak elmúlt, egy amerikai kisvárosban olyasvalaminek lehettünk szemtanúi, amely ezt a rettegett kort idézte vissza. A salemi boszorkányper sajnos félelmetesen hitelesen elevenítette fel a párszáz évvel korábbi események abszurditását és irgalmatlanságát.

A massachusettsi Salem városkát 1692-ben sújtó boszorkányüldözés akkor kezdõdött, amikor januárban három fiatal lány különös viselkedést kezdett tanúsítani, amely először megbotránkoztatta, majd megrettentette a szigorú erkölcsi és vallási szabályok szerint élő közösséget. Az alig félezer lakost számláló településen senki nem tudta megmagyarázni azokat a váratlanul fellépő görcsöket, istenkáromló sikolyokat és önkívületi transzállapotokat, amelyek a fiatalokat gyötörték. Mindazok az orvosok, akik látták és megvizsgálták a lányokat, mindent rendben találtak náluk és nem találták okát a zavaró tüneteknek. Mivel természetes indokot nem sikerült feltárni, a városka lakói az egyetlen elfogadható magyarázattal álltak elő - a lányokat, és rajtuk keresztül Salem városát - megszállta az ördög.

Februárban a városka minden lakója imádkozni és böjtölni kezdett, hogy megszabaduljon az ördög befolyásától. A három lányt felszólították, hogy nevezze meg azt vagy azokat a személyeket, akik a gonoszt idehívták, és akik felelősek a lányok viselkedéséért. Az ifjak három asszonyt is boszorkánynak nyilvánítottak, akiket azonnal kivégeztek. Az egyik állítólagos boszorkány, Tituba (egy néger rabszolganő), beismerte, hogy látta az ördögöt kutya képében megjelenni, sőt azt is állította, hogy Salemet boszorkányok egész szövetsége fertőzte meg. Ezekkel a szavakkal megfékezhetetlen lavinát indított el

Márciusban a lányok megvádolták Martha Corey-t, hogy ő is az egyike az ördögimádó boszorkányoknak, akik a rontást hozták Salemre. Corey asszony a város egyik köztiszteletben álló és szigorú hitéletéről híres tagja volt, boszorkányként való említése sokakat meglepett. Ám addigra a hisztéria olyan méreteket öltött, hogy senki nem kételkedett a három lány megszállottságában és Corey asszony bűnösnek való kikiáltása is csak annyit jelentett a számukra, hogy a gonosz egy ilyen szent asszonyt is elcsábíthat.

A Martha Corey elfogása és tárgyalása körüli eseményeknek szemtanúja volt Deodat Lawson, egy vendégségben lévő tiszteletes, aki a következőképpen írta le a történteket

"1692. március 11-e péntek volt és az imádkozás, valamint a böjtölés napja Salemben. A nap folyamán a város vezető tiszteletese, Samuel Parris, megkérdezte a lányokat, hogy van-e még boszorkány Salemben. Azok Martha Corey asszony nevét említették, amely megdöbbentette a gyülekezetet. Nyomban egy küldöttséget szerveztek, akik felkeresték őt, hogy tisztázzák a felhozott vádakat, ám Corey asszony olyan gúnyosan és megvetően felelt a kérdésekre, hogy végül letartóztatatták.

Március 21-én, déltájban mindenki bement a gyülekezet házába, ahol Corey asszony tárgyalása kezdődött és oly sokan voltak, hogy a jelenlévőktől mozdulni sem lehetett. A gyűlést Noyes úr kezdte, egy hosszú imával, majd szólították Corey asszonyt, hogy feleljen a vádakra, amelyeket ellene felhoztak. Először imádkozni szeretett volna, de ezt megtagadták tőle mondván, nem erre kíváncsiak, hanem a vallomására és Hathorne tiszteletes rögtön meg is kérdezte, hogy miért küldte az ördögöt a lányok testébe. Corey asszony azt felelte, nem ő volt, mire Hathorne visszakérdezett, hogy akkor ki volt. Corey így felelt: Nem tudom, honnan kellene tudnom?

A teremben jelen voltak a megszállt lányok is, akik folyamatosan és vehemensen támadták, hogy arra késztette őket ördögi hatalmával, hogy harapdálják, szurkálják és üssék magukat. Mindezt alátámasztotta botrányos viselkedésük, a földre vetették magukat és sikoltoztak, mintha kibírhatatlan fájdalmaik lennének. Azt mondták, hogy ezt is Corey asszony okozza, ő gyötri őket.

Az egyik lány azt állította, látta Corey asszonyt az ördöghöz imádkozni. Corey asszony azzal felelt, hogy ő egy tisztességes hívő és hogy ezek a lányok szegények és zavarodottak, nem kell komolyan venni a szavukat egy megbecsült és régóta jól ismert falubelivel szemben.

A lányok a tárgyalás alatt is furcsán viselkedtek, amikor Corey az ajkába harapott, a lányok is így tettek és sikoltottak fájdalmukban, vagy amikor Corey az egyik lábáról a másikra állt, ők is ezt tették, majd azt is mondták, hogy hallják a boszorkányok dobjainak hangját az udvarról, amelyek Corey-t hívják. Az egyikük azt is állította, hogy Corey mellett a teremben is egy sötét árnyalak áll, aki maga az ördög.

Egy másik lány arra panaszkodott, hogy valahányszor Corey megérinti a mellkasát, neki elviselhetetlen fájdalmai vannak, mintha valaki ki akarná tépni a szívét. Később azt kiabálták neki, hogy miért nem megy ki a többi boszorkányhoz az udvarra, akik hívják őt és miért nem hagy nekik békét.

Corey asszony mindent tagadott és határozottan állította, hogy ő nem boszorkány és ezt nem is tudják rábizonyítani. Délután a börtönbe vitték, és ott tartották."

Martha Corey-t 1692. szeptember 22-én akasztották fel, két nappal azután, hogy férje, Giles Corey, kínvallatás közben meghalt. A férfit is boszorkánysággal vádolták, és azzal kívánták vallomástételre bírni, hogy köveket pakoltak rá, hogy a súlyuk alatt beismerje és megbánja bűneit. Ám a férj nem szólt egy szót sem, és végül oly sok követ helyeztek rá, hogy azok agyonnyomták.