Démonok nyomában

 

Démonok. Naponta halljuk a szót, újságból, metaforákból, hasonlatokból, mégsem biztos, hogy tudjuk, mit jelent a szó pontosan. Ki ezt, ki azt ért a démon szó mögé. Ki szerint a sátán maga, ki szerint csupán egy szellem. Van, aki hisz bennük, van, aki nem. Sokak szerint ártó, mások szerint szövetséges. Arábiában például napnyugta után nem szabad vizet kiönteni az udvaron, mert ha véletlen egy démont találunk el az esti szürkületben, bajt hozunk a házunkra.

Démonok a görög panteonban

 

A görögöknél "damionész"-nak hívták, és a rossz szellemek gyűjtőneve volt. Korábban - Homérosz idejében - ezt a szót csupán a "természetfeletti" egyetemleges kifejezésére használták Később (Platón után) azonban megtelik kellemetlen töltéssel és a "Damion"-okat ekkorra mát a betegségek okának tekintették. Főleg az elmezavarokért tartották felelősnek őket, de gyakran a járványok terjedéséért is démonokat okoltak. Voltak olyan nézetek, hogy a démonok az Isteniek és az emberek régiója közt élő köztes világ lakói. A démonok eszerint megosztják az emberekkel az ösztöneiket és indulataikat, megidézhetők és sajátos nyelvezetük van. Sőt, az élelmiszerekkel is be lehet vinni démonokat a szervezetbe.

Az elemek démonai

A tűz, a víz a levegő és a föld démonai különleges erővel bíró, ősi erőt testesítenek meg. Az anyagdémonok, melyek növényekben kövekben laknak, általában kisebb erejűek, és a későbbi mitológiákban már az is felmerül, hogy szándékaik nem csupán ártó lehet, hanem - általában, ha önös érdekük is úgy kívánja - segítenek a jókon, az igaztalanul szenvedők mellé állnak, vagy bosszút állnak azokon, akik igazságtalanul cselekszenek.