A kutatásokat a Hertfordshire-i egytem pszichológusa, Richard Wiseman vezetésével végezték, és annyi bizonyos, aligha végezhették volna kísértetek terén nagyobb tapasztalattal rendelkező országban a vizsgálatokat, mint Nagy-Britanniában.
A kísértet-kísérlet résztvevőinek - több száz önként jelentkezőnek - a szigetország hírhedt kísértetjárta helyszínein kellett meghatározott ideig kibírnia, majd a szakemberek ezt követően több kérdést tettek fel nekik arra vonatkozóan, mit tapasztaltak.
A résztvevők fele valóban szokatlan élményekről számolt be, de ténylegesen szellemet egyikük sem látott. Különös, általában rossz érzet töltötte el őket, illetve úgy érezték, mintha valaki még lenne velük a helyszínen.
A kísérletben résztvevők másik fele viszont semmilyen különös eseményről, érzésről nem tudott beszámolni, és ez abban az esetben is így volt, ha előre ismertették velük, hogy mely helyszíneken lehet kísértetekre számítani.
Richard Wiseman szerint mindezek alapján azt lehet elmondani, hogy a kísértetek bizonyos értelemben léteznek, de ez alatt nem lepedőben megjelenő túlvilági jelenésekre kell gondolni, hanem szokatlan élményekre, amelyek bizonyos helyekhez kapcsolhatók.
Wiseman úgy véli, hogy ezek hátterében a közérzetet az arra érzékenyebbeknél komolyabban befolyásoló környezeti tényezők állnak. Olyanok, mint a huzat, szokatlan légáramlatok, a hely megvilágítása, illetve elektromágneses mezők.
Vagyis, az eddigi legátfogóbb, a kísértetjárások titkairól leplet lerántó tudományos vizsgálat eredménye arra utal, hogy a szellemek nem léteznek, azok csupán egyes emberek, talán tudat alatti reakciói a környezet egyéb iránt hétköznapi jelenségeire.
|