„Amikor a családommal beköltöztünk az új lakásunkba, folyton úgy éreztük, hogy nem vagyunk egyedül — meséli Mariann. — Minden recsegett, ropogott, pedig bútoraink az előző helyen nem adtak ki ennyi furcsa hangot. Olykor hideg fuvallatot éreztem a vállamon, az arcomon. Gyakran hallottunk kulcszörgést a zárban. Próbáltuk megmagyarázni magunknak, hogy csak szokatlan az új hely. Ám amikor a szomszédoktól megtudtam, hogy előttünk két idős néni lakott itt, amíg fél éve meg nem haltak, gyanakodni kezdtem, hátha ők járnak vissza. Egy ismerősöm, aki járt már szeánszon, ajánlott egy szelleműzőt. A férfi különböző harangokat és csengőket szólaltatott meg a lakásunkban, miközben finom illatú füstölőket égetett, és fura versikéket, azaz mantrákat mormolt. Nem állítom, hogy biztosan emiatt, de tény, hogy aznap este megszűntek a zajok, a fuvallatok, és azóta sem zavarták meg a nyugalmunkat."
 

Soha nem vagyunk egyedül?
Bizony előfordulhat, hogy szellemjelenség tanúi vagyunk, de azért ne essünk abba a hibába, hogy mindent erre fogunk. Ha nem tartunk rendet, akkor nem csoda, hogy rendszeresen nem találunk valamit. Ha nincs a kulcsnak, öngyújtónak, pénztárcának állandó helye, ráadásul nem figyelünk arra sem, hová dobjuk le, akkor a tettest önmagunkban kell keresnünk. Arról sem a szellemek tehetnek, ha nem jön időben a busz, vagy kifogy a benzin… Amikor egy lélek fizikai testét elhagyva a másvilágra „születik", sok mindentől függ, hogy milyen állapotba kerül — vallják a médiumok. Például attól, hogy milyen minőségű szellemi életet élt, milyen körülmények között halt meg, hogy testének, kényelmének rabszolgája volt-e, hogyan viszonyult embertársaihoz, mit jelentett számára a szeretet. Állítólag aki úgy érzi, hogy mindent megkapott az élettől, és békében távozott, az nem háborgat minket, legfeljebb segít nekünk a sugallataival. Aki viszont erőszakos halált halt, vagy életében is gonosz volt, az gyakran szellem alakban is rossz szándékkal kísért.
Az sem mindegy, hogy valaki hosszas betegségben veszti-e el az életét, vagy tragikus körülmények között hal meg. A klinikai halálból visszatértek közül sokan mesélték, hogy fényalagúton haladtak át, és találkoztak elhunyt szeretteikkel. De vannak, akik semmit sem tapasztaltak. Médiumok beszámolóiból kiderül, van olyan szellem, aki azt sem veszi észre, hogy meghalt. Nem érti, mi történik vele, nem akarja elhagyni addigi életének helyszínét. A filmipart is számtalanszor megihlette már ez a téma. Erről szól például a Ghost című film, amelyben a Patrick Swayze által alakított férfi sokáig nem veszi tudomásul, hogy halott; vagy a Hatodik érzék, ahol Bruce Willis jár hasonló cipőben. De ugyanezzel a témával foglalkozik a Másvilág című thriller is. Ebben Nicole Kidmannek nem tűnik fel, hogy már nincs keresnivalója a régi lakásában.

Misztikus fényjelzések a túlvilágról?
„A férjemnek valami nagyon különleges emléket szerettem volna venni a születésnapjára — meséli Johanna (29). — Arra gondoltam, előkerítem fiatalon elhunyt régész édesapja doktori disszertációját, amelyet a párom már régóta szeretett volna megszerezni, de hiába. Felkerekedtem, hogy átkutassak néhány antikváriumot. Az egyik boltban az eladó azt mondta, hogy nem is érdemes ezt a könyvet keresnem. Ám képtelen voltam elhagyni az üzletet, valamilyen furcsa érzés fogva tartott. Többször is visszafordultam az ajtóból, majd megálltam a bolt közepén, és csodálkozva láttam, hogy egy könyvről aranyszínű fénysugár verődik vissza. Önkéntelenül odaléptem, leemeltem a polcról: az volt, amit kerestem. Csak a német nyelvű művek között kallódott, nem a saját témakörében. Átforgattam. Azon álmélkodtam, hogy semmi aranyszínű nem volt rajta, ami megcsillanhatott volna."

Attilával is hasonló dolog történt két éve. „Egy jó barátom meghalt balesetben, amikor külföldön voltam. Miután hazaértem, ki akartam menni a temetőbe, de közös ismerősünk, aki ott volt a temetésen, nem ért rá. Néhány szóval leírta, hol találom meg könnyen az urnatáblát. Aki járt már a budapesti Újköztemetőben, tudja, hogy merész vállalkozás ilyen kevés információval nekivágni a keresésnek. Nem is találtam meg, pedig órákig járkáltam az általam lehetséges lelőhelynek tartott urnafalak között. Fel kell adnom a keresést — gondoltam. Egyszer csak egy fénysugárra lettem figyelmes. Nahát, mi csilloghat ennyire – csodálkoztam, és önkéntelenül odaléptem a fényforráshoz. Egy kis virágcsokrot félretolva kibetűztem a nevet. Döbbenten vettem tudomásul, hogy éppen őt keresem…"

Meditálva érintkezhetünk velük!
Mágis mit tegyünk, ha kapcsolatba szeretnénk lépni a halottainkkal? Imádkozzunk értük. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy betanult szövegeket kell mondani, szóljunk hozzájuk a saját szavainkkal! A kapcsolatot álmainkban vagy meditálás közben keressük, mert ez a legkíméletesebb módja a szellemekkel való találkozásnak. De semmiképpen ne akarjuk megidézni őket segítség nélkül! Nem tudhatjuk ugyanis, hogy az elhunyt a másik világban milyen állapotban, szellemi eszmélésének melyik fázisán van már túl. Az idézéssel árthatunk neki, mert felkavarhatjuk érzelmeit. Ha fontos közlendője van, úgyis megtalálja a módját, hogy tudassa szeretteivel. Magunknak is roszszat teszünk, ha mégis megpróbálkozunk egy szeánsszal. Előfordulhat, hogy a megidézett helyett több gonosz lélekkel kommunikálunk, akik félrevezethetnek bennünket. Gondolatainkból olyan adatokhoz juthatnak, amelyek segítségével később bizonyíthatják, hogy valóban az illetékes üzen nekünk. Ám igazából csak a rossz szándék vezérli őket.

Az is lehet, hogy a szeánsz után sem tudjuk elküldeni, és szörnyű, lidérces álmokkal kínozhat éjjelente, vagy állandóan zavaró jelenségekkel tudathatja létezését. Ők azok a bizonyos kopogtató szellemek, akik arrébb tudnak mozdítani tárgyakat, és lépten-nyomon idegesítő hangokat hallatnak, megzavarva ezzel a nyugalmunkat. Sőt állítólag még az is megtörténhet, hogy elfoglalja az ember testét. Az illető ilyenkor elveszítheti az uralmat önmaga felett, olyasmiket tesz, ami nem vall rá, és úgy érzi, mintha irányítaná valaki. Ebben az estben csak valódi tudással rendelkező szelleműző segíthet. Ha mindenáron kommunikálni szeretnénk a szellemekkel —biztos, ami biztos — ne egyedül próbálkozzunk a megidézésükkel, inkább keressünk egy jó médiumot!

Szellemek a fényképeken?
Az első szellemfényképek véletlenül készültek: a fotós megdöbbenésére az előhívást követően a modell mellett ismeretlen, lebegő, fátyolos alakok, arcok tűntek fel. Az okkultisták szerint a szellemek megjelenítéséhez elég egy médiumi képességekkel rendelkező személyt lencsevégre kapni. A hagyományos film- és a digitális technika is alkalmas az emberi szem számára nem érzékelhető szellemi anyag, a fluid megjelenítésére, amit állítólag a képen látható médium aurájából kölcsönöznek a szellemek. Előfordulhat, hogy a fotón csak egy megmagyarázhatatlan fénycsík vagy furcsa köd utal a túlvilági képviselő jelenlétére. Vannak, akik betűket, jeleket, glóriát stb. vélnek felfedezni a képen.