2005 elején egy Texas-i család új otthonba költözött. A háziasszony Judy McCarthy, férjével Johnnal, 17 éves kamaszlányukkal Clarissával, és másik felnőtt lányukkal Lisával, valamint annak kisfiával vette birtokba a barátságos kis házat. Lisa, aki egyedül nevelte Jacob nevű fiát, nem sokkal korábban veszítette el az állását, s ideiglenesen visszaköltözött szüleihez. A ház egy különálló nagyobb hálószobáját kapta meg Jacobbal közösen, és nagyon örült, amiért külön lakrészük lett, hiszen a többi háló a ház másik oldalában volt. Clarissa is nagyon örült az új otthonnak, mert a költözés miatt nem kellett iskolát változtatnia.

Az életüket hamarosan folytatták ott, ahol abbamaradt. John dolgozni ment, Jacob és Clarissa iskolába, Lisa munka után kajtatott, Judy pedig háztartásbeliként otthon tevékenykedett. De már az első nap reggelén furcsa dolgok történtek. A többiek már elmentek otthonról, csak Judy és Clarissa tartózkodott a házban. Clarissa késésben volt az iskolából, ráadásul nem találta a púderét, amelyet – határozottan emlékezett – a mosdó mellé tett le.

"- Anya! Nem láttad a sminkkészletem? – kiáltotta ki a fürdőszobából.

- Nézd meg a szobádban! – szólt vissza Judy."

Clarissa feltúrta a szobai szekrény fiókjait, de nem találta, amit keresett, így dühösen visszarohant a fürdőszobába. A púder a mosdó mellett hevert, mintha csak rá várna. 

„- Köszönöm a púdert! – mondta anyjának. 

- Nem én voltam. – válaszolta Judy. 

- Akkor biztosan Jacob volt. 

- Jacob már rég elment az iskolába.”

Clarissa nem értette az egészet, de végül nem foglalkozott a dologgal.

Ahogy a hetek teltek, Clarissa már nem tudott ennyire könnyelmű lenni. Szobájában furcsa dolgokat tapasztalt: „Kényelmetlenül éreztem magam. Mintha folyton figyeltek volna.” 

Judy a nap nagyobb részét a házban töltötte. Egy nap szokatlan eseményre figyelt fel. A tévé magától bekapcsolódott, s valahányszor kikapcsolta, újra meg újra visszakapcsolódott. A készüléken nem volt időzítő, ezért azt hitte a távkapcsolóval van gond. Ugyanakkor a házban különös hangokat lehetett hallani, melyeknek semmiféle okát nem találta.

Egyik este, amikor mindenki otthon tartózkodott John kivételével, a család a nappaliban ült és kártyáztak. Ekkor érdekes, zuppanó hang ütötte meg a fülüket. A zaj Clarissa szobájából szűrődött ki. Judy felkapta Jacob baselball ütőjét és Clarissával a nyomában, bement a lány szobájába. Semmi gyanúsat nem láttak, de rettentő hideg volt a helyiségben. Megnyugodtak, csupán Clarissa maradt ideges, mert határozottan emlékezett, hogy a szekrényajtót becsukta. Az ajtó azonban most nyitva állt. Hiába bizonygatta anyjának és nővérének, hogy mindig bezárja, azok nem foglalkoztak vele. 

Még az éjszaka folyamán Lisa is megtapasztalta a televízió furcsa magánakcióit. Magától bekapcsolódott és váltogatta a csatornákat. Clarissa megjegyezte, hogy szerinte ez egy kísértetház. Miután John kivételével a többiek is megtapasztalták ezt, senkinek nem volt kedve nevetni rajta. Judy felvetette, hátha a nagypapa jött vissza kísérteni, de ez eléggé valószínűtlennek tűnt, hiszen évekkel korábban meghalt. Miért most járna vissza? 

Néhány nap múlva Lisa érdekes szóváltásra ébredt. „Megmondtam, hogy tedd el azt a rohadt fegyvert!” A veszekedés hangjai az ablak közeléből jöttek, két férfi hevesen vitatkozott. Lisa kinézett az ablaküvegen, de senkit nem látott. Aztán füstszagot érzett a konyha felöl. Kimerészkedett a szobából, de a külső helyiségekben semmi szokatlant nem észlelt. Eközben anyja is felébredt a szagra, így összetalálkoztak az előszobában. Lisa elmondta Judynak, hogy két férfi veszekedésére ébredt fel. A beszélgetés hangjaira John is felkelt, és amikor meglátta hajnali háromkor a két nőt a folyosón diskurálni, nagyon dühös lett. A kísértetsztorit hallva pedig kifejezetten dühbe gurult. Persze ő nem tapasztalt szokatlan dolgokat, hiszen napjai nagy részét a munkahelyén töltötte, és gyakorlatilag csak aludni járt haza.  

A napok teltek, s miután eseménytelenül zajlottak, Lisa félelmei elmúltak. Nem úgy Clarissa esetében, aki továbbra is azt érezte, hogy valaki figyeli őt a szobájában. Éjszakánként felriadt, nem tudott hetek óta aludni, ettől pedig ingerlékeny volt és nagyon fáradt. Minden éjjel égve hagyta a lámpát, de egy alkalommal annyira megijedt egy tárgy váratlan mozdulatától, hogy azonnal szülei szobájába rohant. A szülők csak reggel vették észre, hogy nagylányuk a szobájuk pótágyán aludt. Judy kérdésére Clarissa elmesélte, hogy a kísértet a szobájában volt. Az anya megértőnek bizonyult, de John kiborult. "Tizenhét éves vagy! Nem aludhatsz már a szüleid szobájában!" - érvelt az apa. Nem maradt más választása, Clarissának vissza kellett mennie a saját ágyába.  

A következő éjszakák sem voltak könnyebbek a fiatal lány számára. Nagyon félt, rettegett a lénytől, s úgy érezte, hamarosan nem fogja beérni az ijesztgetéssel. Összeszedte magát, mindenáron erősnek akart látszani, de a szellem erősebb volt. Egy este suttogásra ébredt. Nem látta, de érezte a kísértet jelenlétét. Úgy érezte menten kiugrik a szíve félelmében. Aztán rettentő súly nehezedett rá, mely szinte az ágyhoz szegezte, mozdulni sem tudott. Ekkor sikongatni kezdett és anyja berohant a szobába. Később Judy talált egy keresztet a karácsonyfadíszek között, azt hozta be a lányhoz, és az ajtaja fölé szegezte.  

Másnap, amikor Judy és Clarissa kettesben voltak a konyhában, a szellem első ízben mutatta meg magát. Bár nem szólt semmit, úgy vonult át a nappalin, mintha természetes volna és Clarissa szobájában tűnt el. Rettentően megijedtek.   

Aznap John és Judy összevesztek, mert az asszony paranormális kutatókat akart a házba hívni. Már az is megfordult Judy fejében, hogy elköltöznek, de a tulaj felvilágosította, csak akkor mehetnek el, ha kifizetik előre az egy éves bérleti díjat. Ha ezt nem teszik, feljelenti őket szerződésszegésért. Így nem maradt más választásuk, maradniuk kellett. John pedig beletörődött abba, hogy az asszony kísértetvadászokat hívjon az otthonukba. 

Pár nappal később, amikor John nem tartózkodott otthon és Jacob is iskolában volt, Margaret Prescott és a fia, Monty megérkeztek a házhoz. Ők paranormális jelenségek tanulmányozásával foglalkoztak és segítettek az embereknek megérteni mindazt, amit átéltek. Kamerákat helyeztek el a lakásban, főleg Clarissa szobájában. Aztán megkérték a lakókat, hogy hagyják el a házat. Monty a garázsban figyelte a monitorokat, amikor az első figyelmeztető jelzést megkapták a szellemtől. Az egyik kamera váratlanul elmozdult Clarissa szobájában. Margaret elhatározta, hogy utánanéz, de tartott tőle, hogy ha a szellem a kamerát meg tudta mozdítani, akkor őt is bánthatja. Érezte, hogy a kísértetnek köze van a szekrényhez, mintha valamiféle átjáró lenne a két világ között. Margaret úgy döntött, kihívja a szellemet. Közben fiával – aki kamerán keresztül nézte a garázsban, hogy mi történik –, rádión tartotta a kapcsolatot.  

A nő leült az ágyra és várt, miközben a szekrényt bámulta. Megkérte a szellemet, mutassa meg magát. Ekkor Monty jelezte neki, hogy a szekrény felöl fényes villanás suhant az irányába. Margaret ezt nem látta szabad szemmel, de egy láthatatlan erő fojtogatni kezdte. Majdnem megfulladt. Monty, aki mindent látott a kamerán keresztül, kétségbeesve kiabált anyjának, hogy jöjjön ki, de a nő nem tudott. Ekkor fia berohant és kirángatta anyját Clarissa szobájából.  

Nem volt más választás, Judynak sírva kellett tudomásul vennie, hogy Margaret nem tud segíteni. Ugyanakkor felajánlotta, hogy ismer olyan embereket, akik többet tudnak tenni a családért. Ehhez azonban szükség volt pár napra. Addig is Margaret azt tanácsolta Judynak, fogjon egy bibliát, menjen körbe a ház minden helyiségébe és szólítsa fel a szellemet, hogy menjen el. Judy félve bár, de megtette. A ház minden szegletében elmondta a szöveget, de Clarissa szobájában váratlan dolog történt. Mintha a szél támadt volna fel. Érezte, hogy egy láthatatlan valaki áll mellette és fojtogatni kezdi. Alig volt képes kimenekülni a szobából.  

Amikor Judy a megbeszélt időpontban Margaret irodájába ment, a nő újabb sokkoló hírrel fogadta. Visszajátszotta azokat a hangfelvételeket, melyeket a háznál készítettek pár nappal korábban. Kivehetően hallatszott, amint egy férfihang azt mondja: „Itt vagyok. A lányért jöttem.” Margaret tudatosította benne, hogy Clarissa komoly veszélyben van, mert a szellem a kislányt akarja, és az elutasítás csak még jobban dühíti. Judy ledermedt az iszonyattól. 

Margaret rossz hírei azonban még nem értek véget ezzel. Elmondta Judynak, hogy visszakutatta a ház múltját. Megtudta, hogy 1984-ben, vagyis jó húsz évvel korábban, gyilkosság történt a házban. Egy fiatal férfit öltek ott meg drogügyletei miatt. A gyilkos felgyújtotta a házat a nyomok eltüntetése végett. Ki tudja miért, de ez a jelenet ismétlődött újra, ennek hangjait hallotta Lisa azon az éjszakán, és ezért érezték a füstszagot is. A férfi teste a házban égett, valószínűleg az ő kísértete járt vissza. Most pedig a kislányt akarta bármi áron. Muszáj volt elköltözniük, vagy legalább Clarissát kellett távol tartani valahogy a háztól.  

Judy ijedten rohant haza, ahol családja már várta. Clarissa még edzésen volt. Sírva mesélte el férjének mit mondott Margaret, és John hiába érvelt ellene, nem tudta az asszonyt eltéríteni szándékától, hogy elköltözzenek. Közben Lisának sikerült állást is, lakást is találnia, ezért kisfiával együtt elköltöztek, de a szülők még maradtak Clarissával egy ideig.  

Hamarosan rájuk mosolygott a szerencse, mert találtak maguknak egy másik házat. Végre elérkezett az utolsó nap. Clarissa még soha nem örült költözésnek annyira, mint akkor. Már majdnem teljesen kipakolták a lakást, amikor a lánynak eszébe jutott, hogy még egy dobozt a szobájában hagyott. Bement érte, de ki már nem tudott jönni, mert az ajtó váratlanul rácsukódott. Hiába rángatta, hiába tépte, rúgta, az ajtó nem engedett. Sikolyait meghallották a szülei. Apja megpróbálta betörni az ajtót, de hiába döngette, hiába feszült neki, az ajtó csak nem nyílt ki. Mindhárman kezdtek kétségbeesni, amikor Clarissának eszébe jutott a szellőző, mely a szobájából éppen az előszobába vezetett. Kikiabált szüleinek, hogy leszedi a szellőző fedelét. John ugyanezt tette kívülről. A lány pillanatok alatt a szellőzőbe mászott, apja pedig a túloldalon elkapta a kezeit és úgy próbálta kihúzni. Ekkor Clarissa felsikított. Szobája felöl megragadta valami a lábát, és visszafelé húzta a szobába. Szerencsére a szülők erősebbek voltak és sikerült a lányt átrángatni a szellőzőnyíláson. 

Pár hónappal később Clarissa sikeres érettségi vizsgát tett, majd egyetemre ment. Azt a házat pedig soha többé nem közelítették meg.

By: Csiribusz