„Lizzie Borden fejszét fogott,                                              

Az anyjának húszat adott.

Szörnyű tettén elrémülve,

Az apját is agyonverte.” 

A XIX. század végén ilyen gúnyversikéket szavaltak az amerikai gyerekek, és Lizzie Bordennek élete végéig szembesülnie kellett a vádló tekintetekkel. De ki is volt ez a hölgy és miért fabrikált a köztudat annyi rosszindulatú dalocskát ellene? 

Lizzie Borden 1860-ban született Fall Riverben, egy massachusettsi gyapotvárosban. Apjával való kapcsolata már születésekor megpecsételődött, ugyanis el merte követni azt a megbocsáthatatlan „bűnt”, hogy leánynak született. Andrew J. Borden nehezen nyugodott bele, amiért felesége nem fiúgyermeket szült, ezért lányát Elizabeth Andrew Bordennek kereszteltette. (az Andrew név az angolban a magyar Andrásnak, ill. Endrének felel meg – megj.: Csiribusz) 

Lizzie anyja két évvel később meghalt, és apja hamarosan mostohát hozott a házhoz a közönséges, házsártos, nagydarab Abby Durfee Gray személyében. Borden úr gazdagnak számított, hiszen legalább félmillió dollárnyi vagyont keresett össze ingatlanüzletein, mégis olyan fösvény volt, hogy a környéken több munkáscsalád jobb körülmények között élt, mint ők. Saját házukra alig költött valamit, két gyermekére – Lizzie-re és Emmára – pedig szinte semmit.  

Lizzie eleinte csak neheztelt mostohaanyjára, majd meggyőződésévé vált, hogy apjához csak a vagyona végett ment feleségül. A lány egyébként csendes, jelentéktelen külsejű, visszahúzódó teremtés volt, nagyon vallásos érzelmű, aki gyakran kereste a magányt és szabadidejében szeretett horgászni, varrogatni. Így telt egyhangú életének első harminckét éve. 

Egy alkalommal, amikor Fall Rivert rettentő hőhullám borította el hosszú időre, húga a húszmérföldnyire élő barátaihoz költözött. Lizzie gyomorrontással feküdt otthon és elmélkedése közepette rájött, hogy apja mostohatestvérére akarja költeni vagyona egy részét. Olyan dührohamot kapott, hogy berontott mostohaanyja szobájába, ahonnan ellopott pár olcsóbb ékszert. Később azt állította, betörők jártak a házban, de apja hamar leleplezte a hazugságát. 

A második alkalommal valóban betörtek a kert végében lévő melléképületekbe. Andrew Borden meg volt győződve arról, hogy a betörők Lizzie kedvenc galambjai miatt jöttek, ezért hátrament és fejszével lecsapta az összes madár fejét.  

Az a végzetes augusztusi nap megszokott módon kezdődött. Mr. Borden üzleti ügyeit intézte a belvárosban, Mrs. Borden takarított, Bridget Sullivan az ír szolgálólány pedig ablakot pucolt. Lizzie édesanyjának testvére náluk vendégeskedett ugyan, de rokonokat ment látogatni. Valamivel fél tíz után az asszony négykézláb sikálta a vendégszobához vezető lépcsőt, amikor hátulról tizenkilencszer fejbe vágták egy fejszével. Már az első ütés halálos volt. 

Tizenegy óra tájban hazaérkezett Mr. Borden és elszunyókált a nappaliban, miközben Lizzie Bridgettel beszélgetett a konyhában. Később a szobalány felment lepihenni. Tíz perccel később meghallotta, hogy Lizzie Borden vadul sikoltozik: „Gyere le! Gyere le! – kiáltozta. – Apa meghalt! Bejött valaki és megölte!”Bridget lerohant és Lizzie-t a nappali ajtajában találta. Nem eresztette be a szobalányt, hanem dr. Bowenért, a háziorvosért szalasztotta.

Az orvos megérkezett és megvizsgálta az apa szétzúzott testét, aki pont úgy halt meg, mint felesége. Tízszer sújtottak a fejére, főleg a szemére és az orrára célozva. Vér fröcskölte tele a falakat, a kanapét és a szőnyeget. Eközben a szomszédok is átjöttek a nagy riadalomra. Az egyik szomszédasszony meg akarta Lizzie-t nyugtatni, de legnagyobb meglepetésére a lány nem mutatott semmiféle érzelmet. Akkor nem tulajdonított neki jelentőséget, azt hitte, a nagy sokkhatás miatt nem fogja fel szegény lány, mi történt. Az asszony megkérdezte Lizzie-t, hol a mostohaanyja. Lizzie azt felelte, hogy beteglátogatóba ment, de úgy hallotta megjött már, talán őt is megölték. Pár perccel később megtalálták Mrs. Borden vérbefagyott holttestét.

Először John Morse-ra, Lizzie néhai édesanyjának fivérére esett a gyanú, mert kissé különösen viselkedett, amikor a házhoz érve megpillantotta a tömeget. Végül igazolható alibit tudott felmutatni. Bridget szintén hamar tisztázta magát, hiszen semmiféle indítéka nem volt. A végrendeletben nem szerepelt, készpénzt pedig nem tartottak otthon.  A rendőrség számára egyértelmű volt, hogy csakis házbéli követhette el a gyilkosságokat. Maradt tehát Lizzie Borden, mint egyetlen gyanúsított.

Furcsán viselkedett. Bridgetnek azt mondta, a gyilkosság idején az udvaron tartózkodott, míg a szomszédasszonynak azt mesélte, hogy épp a fészerben volt és három körtét evett meg. Ott azonban nem találtak körtecsutkákat. Lizzie ugyanakkor azt állította, hogy amikor lement a nappaliba, nem látta mostohaanyja holttestét, és az egyik szomszéd elmondta, előző nap Lizzie azt mesélte neki, hogy félti apja életét, mert sok az ellensége. A nyomozás azonban kiderítette, Mr. Bordennek egyáltalán nem voltak olyan haragosai, akik a halálát kívánták. 

Később a helyi patikus bejelentette, hogy a gyilkosság előtti napon, Lizzie nála járt és ciánt vásárolt. El sem tudta képzelni, mire kell neki a cián, de mivel az ügyben ez nem játszott különösebb szerepet, nem foglalkoztak vele a nyomozás során.  

Hetekig másról sem cikkezett az amerikai sajtó, mint Lizzie Borden bűnösségéről, aki véres bosszút állt zsarnok apján és gonoszkodó mostoháján. A nyomozók hajlottak az újságoknak hinni, és titokban elfogatási parancsot kértek a lány ellen, de még vártak a letartóztatással, hátha a tárgyalás alatt elszólja magát. 

A rendőrök számítása bejött. Lizzie megmásította vallomását. Azt állította a bíróság előtt, hogy nem volt fent az emeleten, amikor apja hazaérkezett. Nyilván ezzel a változtatással azt a kérdést kívánta elkerülni, hogyan nem vette észre a lépcsőn holtan fekvő mostoháját, amikor fentről lefelé jött. Azt mondta, hogy bár először azt vallotta fent volt az emeleten, de utólag már világosabban emlékszik és biztos benne, hogy a konyhában tartózkodott. A vizsgálat után a lányt vád alá helyezték édesapja és mostohaanyja meggyilkolásáért.  

Mire a következő év júniusában ismét tárgyalásra került sor, a közhangulat Lizzie mellé állt, mert akik ismerték tudták jól, mennyire vallásos, és úgy gondolták, egy ilyen jótét lélek soha nem tudna olyan szörnyű gaztettet elkövetni, mint amivel vádolják. Ráadásul Lizzie-nek szerencséje is volt, mert ügyvédnek az állam egyik kormányzóját választotta, aki maga jelölte ki a három törvényszéki bíró egyikét. Jót tett Lizzie ügyének az is, hogy egyszer elájult a vádlottak padján, amivel ismét az emberek együttérzését vonta magára. A vádindítvány meginogni látszott, végül ejtették, és Lizzie Borden a tömeg üdvrivalgásától kísérve hagyta el a bíróság épületét.  

A lány hatalmas vagyont örökölt, nagyobbat, mint valaha remélni merte, de nem akart többé abban a házban élni, ahol annyi keserű évet töltött el. Bár a gúnyversek egész életét végigkísérték, nem törődött velük, és Fall Riversben maradt, ahol egy gazdag kertvárosi negyedbe költözött át. Bridget Sullivan, az ír szolgálólány visszahajózott Írországba. Azt rebesgették, Lizzie bőven ellátta őt pénzzel az örökölt vagyonból. Rossznyelvek olyan híreket is pletykáltak, miszerint Lizzie és Bridget talán összejátszottak a zsugori vénember és a zsémbes mostoha megölésében. Ám a rendőrség lezárta az ügyet és többé senki sem foglalkozott a témával.

Még ma is megoszlanak a vélemények, hogy Lizzie Borden volt-e a gyilkos vagy sem.  Testvérével egy ideig együtt éltek, ám sokat veszekedtek, így Emma hamarosan elköltözött és Lizzie magányosan élte le hátralévő életét. 1927-ben, 67 évesen halt meg.