Egy tudományos tényről van szó, amiről olyan sok ember, még csak nem is hallott. Ismerőseinktől színesebbnél színesebb történeteket hallunk, amik álom és ébrenlét közben történtek meg velük. Valamelyiküket épp megrázta az áram, de egyesek azt állítják, hogy elrabolták őket az idegenek, és kísérleteztek velük, mások vámpírokról, szellemekről és fojtó szellemekről, ördögökről és boszorkányokról mesélnek. Nem is tudjuk, higgyünk-e nekik. Ezeknek a magyarázata, az az ijesztő érzés, amikor az ember le van bénulva, közben látja a szobát, és minden mást, közben mozdulni sem tud, ráadásul ezt az állapotot hallucinációk is kísérhetik. Az illető úgy érzi, szörnyű veszély leselkedik rá, amelyet nem tud megnevezni, néha olyan dolgokat lát, amelyek nincsenek ott, és a valóság keveredik az álommal. Ez nem más mint az alvási paralízis. Ezért van az, hogy olyan élménybeszámolókat is hallunk, hogy épp kis szürkék kísérleteznek ill. műtik az érintettet, aki tehetetlenül csak fekszik, és néz. A tudományos-fantasztikus könyvek megjelenése előtt, évszázadokkal korábban az emberek manókat, lidérceket, vámpírokat, boszorkányokat, farkasembereket vagy szépséges angyalkákat véltek látni. A lényeg: hogy az alvási paralízisben látott képek nem valódiak, hanem múltbeli félelmek, legendák, fikciók kivetülései. Az élmény még hallucinációk nélkül is olyan félelmetes lehet, hogy a teljes ébredés után is visszamarad egy nyugtalanító, sőt félelmetes érzés. Ha ezeket figyelembe vesszük, semmi meglepő nincs abban, hogy egy 1992-es felmérés szerint csaknem 4 millió amerikai hiszi szilárdan, hogy életében legalább egyszer foglyul ejtették az idegenek. A középkorban incubus ( hímnemű démon ), és succubus ( nődémon ) erőteljes “erőszakos közeledéséről” számoltak be, éppúgy mint a magyar néphitben a boszorkány, amely egy gonosz lény, aki álmukban, éjjel közeledett az emberekhez. Egyesek azt mondják hogy sok macska ült a kezére, lábára, és a mellkasára, és mozogni se bírt. Közben a boszorkány tette a magáévá.